Vers a férgekről

Írta: Németh Beatrix A verselemzés az irodalomoktatás egyik legködösebb része. Örökké sajnáltam, hogy nem tudom élvezni a balsorsú költeményeket, hisz azon töröm a fejem — egyre reménytelenebbül —, milyen szerelmi bánat vagy más kórság emésztette szegény költőt.

A szavak varázsa lassan elsuhant mellettem, majd eltelt tíz év, mire újra felfedeztem magamnak bűvöletüket. Ez az új rovat nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy közelebb hozza a méltatlanul hanyagolt verseket. Klasszikusok közül válogattunk, olyanok közül, amiket az iskolából, gyermekkorunkból ismerhetünk, vers a férgekről amikhez bizonyára kapcsolódik néhány emlék.

Edgar Allan Poe versei minidig planaria phylum platyhelminthes ködösek, baljóslatúak.

Van bennük valami, ami miatt muszáj folyton elolvasni. Bizonyosan emberként is kedveltem volna, már csak azért is, mert költőként csak ő volt képes ilyen ösztönös borzadállyal leírni az egyértelműt: aki születik, az biz meg is hal.

Ez az egy biztos, s mindegy mit tettél életed során, milyen bűn emészt, húsod úgyis a férgeké lesz. De addig még teremtőd, aki képére formált, engedi, hogy játssz kedvedre.

Férgek rágják...

Játssz, ha akarsz és mersz. Igazán… bájos.

Edgar Allan Poe: A győztes féreg.